Eltérő hormonérték, nincs baba?

42. eset 2010 nyár

Sabine Édesanyja számol be arról, hogyan szerzett tudomást, lányáról jóval a foganása előtt...

Mindig is Édesanya szerettem volna lenni. Kislány koromban, amikor megkérdezték is ezt válaszoltam: Anyuka! De az élet sajnos úgy hozta, hogy elég sokára találtam rá az Igazira. Őt is a Sorsnak köszönhetem, mert hosszú 12 éves pályafutásomat fejeztem be egy nagy cégnél, amikor is válaszút elé léptem, 2 kitűnő állásajánlat közül választhattam. Nem bántam meg a döntést, főleg, hogy itt ismertem meg a férjemet. Hiszek a Sorsban!

Hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk, mindketten ugyanazt szeretnénk. Gyerekeket, házasságot, nagy házat. Boldogság volt már az első naptól együtt lenni, 10 hónapra rá megkérte a kezem és elkezdtük szervezni az esküvőt.

Ezzel párhuzamosan megbeszéltük, hogy jöhet az első gyerek. Én 33 éves voltam akkor, úgy gondoltuk mindketten egészségesek vagyunk nem lesz gond. Fél év próbálkozás után, hőmérőzés, naptár módszer, mikroszkóp után fordultam Veronikához. Tudom sokak számára ez nem nagy idő, de tudni szerettem volna, hogy szán-e nekünk az Ég egyáltalán babát, szeretne-e minket választani egy kis lélek. Barátnőm által ismertem meg Veronikát – már korábban is hallottam róla – így írtam neki levelet, majd felvettük egymással telefonon is a kapcsolatot. Hamar jött a válasz.

Hurrá IGEN!!! 2 kis lélek is minket választ majd, viszonylag hamar. Nagyon örültünk és talán ennek a megnyugvásnak köszönhetem, hogy nem görcsöltem tovább, hagytam a maga útján menni a dolgokat. Csodás esküvőnk volt, utána nászút. Veronikával folyamatosan leveleztünk, a kérdéseiből haladtam tovább az úton, így megtaláltam a kórházat ahol szültem végül és egy nagyon kedves, tapasztalt és megbízható orvost is. Kiderült, hogy két hormonértékem eltér a normálistól így 2011. január 1.-től gyógyszert szedtem.

Nem gondoltam volna – sőt a doki is meglepődött -, hogy olyan hamar várandós lettem, de februárban pozitív lett a teszt. És tényleg, október 26.-án megszületett a kislányom, Sabine.

Veronika által sok mindent megtudtam a lányomról, a lelke segített abban, hogy mit szeretne, ha ennék, mikortól hagyjam abba a munkát, hogy mindketten pihenjünk és ráhangolódjunk egymásra. Neki köszönhetően sokat beszéltem én is a babámhoz, ezért is hiszem, hogy azért ilyen nyugodt és boldog, mosolygós Tündérke. A szülés sem volt rossz élmény, elég hamar megszületett, segítségképpen korábban homeopátiás bogyókat szedtem és teát ittam. Már pár héttel korábban megbeszéltem a kislányommal, hogy én miként képzelem el a szülést. Lehetőség szerint természetes úton és a férjem jelenlétében, amivel a lányom is egyetértett. Így is történt.

Életem legfontosabb és legszebb feladata a kislányom felnevelése, hálás vagyok Veronikának a segítségéért és izgatottan várom a második babámmal való kommunikációt. Ma már tapasztaltabban fogok nekivágni, figyelve a testem jelzéseit.

Babát szeretnél?

Lelki hatás az életre

11. eset 2012.2.3.

Egy apuka mesélte el lányával a tapasztalatait az energiakörrel kapcsolatban.

„Amikor az 5 éves lányom beteg volt egy este lefekvés előtt az az érzésem támadt, hogy be fog pisilni. Ennek tényleg volt realitása, mert nagyon sokat ivott.

Ezen kívül nap közben feszült is voltam, egyszer rá is csaptam a fenekére, mert nagyon bosszantóan viselkedett (állandóan szöszölt, kurkászta a hajamat).

Miután lefektettem a gyerekeket, a másik szobában neki is láttam az energiakörnek. Meggyújtottam a gyertyát. Először is bocsánatot kértem, amiért rávertem a fenekére. Megkértem, hogy a testi kontaktusteremtésnek valami más módját találjon. Aztán eszembe jutott, hogy tavaly májusban bogaras lett a haja az óvodában, és nagyon sokat kellett a haját nézegetni, fésülni. Ami nyílván kellemetlen és megalázó volt a számára (végül le is kellett vágni a haját a nyáron). Nyílván ez az élmény beragadt nála, és ezért kurkássza az én hajamat egyfolytában. Ami persze, ahogyan a majmoknál is a testi kontaktusteremtés módja.

Ezért sajnálatomat fejeztem ki, hogy ez a dolog így történt, és elmondtam neki az energiakörön keresztül, hogy akkor nem volt más választásunk így kellett tenni a hajával.

A harmadik téma, ami eszembe jutott az az volt, hogy a lányka most küzd az oidipusz komplexussal. Este, amikor a mesefilmet néztük, a hableány és a herceg találkozásánál kipirult arccal forró puszikat lehelt a homlokomra. Ez elég kellemetlen és zavarba ejtő volt számomra. Így az energiakörön keresztül azt kívántam neki, hogy ezen az oidipusz komplexuson sikeresen essen át, és az a szeretetteljes figyelem, ami felém irányul, az forduljon kifelé, az óvódás fiúk felé. Aztán idővel felfelé, Isten felé. Én mindig az apukája leszek, és szeretni fogom.

Amint ezt a témát még be sem fejeztem, egyszer csak azt hallom, hogy a lányom nyöszörög, föl kel, kijön. Kérdezem tőle: - mi az, bepisiltél? Azt válaszolta: - nem, de nagyon kell pisilnem. Azzal szaladt is a fürdőszobába.„

Gyors segítség borúra

2011.05.
24. eset
Érkezett hozzánk egy lány, aki anyukáján szeretett volna segíteni.
60 év körüli, házasságban élő anyuka, jellemzően rosszkedvű, nem találja a helyét, kicsit depressziós, nem látja az élet értelmét. Eddig nagyon sok esetünk volt ilyen. A felnőtt gyerekek távol vannak, a párkapcsolat nem működik, és ha valaki hozzád fordul, ebben az esetben mit mondasz neki? Hogyan segítsen az édesanyján? A segítség, ha lehet, ne kerüljön pénzbe, rövid legyen, gyors és „ne kelljen csinálni semmit”.
Eltelt egy időszak, mire rájöttünk, hogy ilyenkor csak a jézusi alaptanítás segíthet. Krizantén tolmácsolásában: a feltétel nélküli szeretet.
Mindenkinek volt kisgyermekkorában olyan élménye, amikor úgy érezte, hogy az édesanyját nagyon szereti, az gyönyörű, csodálatos, és ugyanúgy szereti őt is. Ha sikerül megtalálni egy ilyen konkrét élményt, akkor ez a kiindulási pont.
A hozzánk forduló lány talált egy ilyen képet:
„Oviból mentünk édesanyámmal hazafelé. S bevitt magával az ÁBC-be. Én ettől nagyon boldog lettem. Fogta a kezemet, mellette ugrándoztam. Rózsaszín fodros szoknya és fehér blúz volt rajtam. Sütött a nap, enyhe szellő fújt, ami meglibbentette anyám gesztenyebarna haját. Jókedvében rám nevetett, és szeretettel nézte örömömet.”
Ha sikerül visszaidéznünk szívünkbe, elménkbe egy ilyen boldog emlékképet, és azt a feltétel nélküli szeretetet, amit akkor éreztünk, már nyert ügyünk van. Nincs más dolgunk, csak ezt az érzést, gondolatot sugározni minden nap 1-2 percig a rosszkedvű anya felé.
Már többszörösen beigazolódott ennek segítő ereje. Az egyedül lévő édesanyának ugyanis épp ez a feltétel nélküli szeretet hiányzik. Hiszen a mai környezete ezt nem biztosítja számára. A kipróbált esetben már 2 hét múlva egészen jó kedvű, felszabadult anyuka köszöntötte a látogatóba hazatérő lányát. A szokásos számon kérő „sértődött” visszahúzódó, vádoló magatartás helyett.
A szeretet csodát tesz.